Bolgányi-híd

Kunsziget és a Szigetköz közlekedési kapcsolatát hosszú ideje meghatározza a Bolgányi híd. A híd és az út története szorosan kapcsolódik a petrezselyemhez.

A Tündérvár környékét vizsgáló búvárrégészeti kutatás és a Kunsziget levéltári emlékeit bemutató anyag szerint is valószínű, hogy a jelenlegi Bolgányi híd közelében vámszedő hely működhetett a középkorban.

Maga a híd 1940-ben épült, amikor három önálló, kezdetben ló, majd később gőzmozdonyos vontatású vaspályát építettek a Szigetközben, amelyet „lórinak” neveztek el a vidék lakói. Ezek a hajdani pályák a lehető legrövidebb módon, a Mosoni-Dunán ma is meglévő, acélszerkezetű hidakon keresztül csatlakoztak a nagyvasúti állomásokhoz, átrakókhoz. Az eredeti terv szerint a Szigetközben vasút épült volna, amely Óvárt és Győrt kötötte volna össze, ez azonban támogatások híján nem valósult meg. A vasútban rejlő lehetőségeket azonban az egyes szigetközi földbirtokosok (Khuen Héderváry Károly, Wenckheim Frigyes) felfedezték és a magángazdaságaik számára kiépítették. A földjeikről így a terményt gazdasági kisvasúton szállították el Szigetközből a legközelebbi nagyvasúti állomásig. Ezek egyike volt az Öttevénytől Kunszigeten és Dunaszegen át a Vámosszabadi melletti Patkányosig tartó szakasz. A hidat a második világháború végén a németek felrobbantották, néhány évvel később azonban sikerült helyreállítani.

A háború után a nagybirtokok megszüntetése, majd a szövetkezetek létrehozása teljesen átalakította a terület gazdasági alapjait. A szigetközi uradalmi kisvasút a Győri Gazdasági Vasutak Nemzeti Vállalata irányítása alá került. Rövid idő alatt a nemzeti vállalatokból vasúti társaságok, gazdasági vasutak alakultak. Ma már csak két kisvasúti híd áll a Szigetközben, amelyen egykor a szerelvények áthaladtak. Az egyik a Bolgányi híd, amelyen Dunaszegről és környező földekről elsősorban cukorrépát szállítottak Öttevényre. Kunszigetről a zöldségféléket, főként a petrezselymet vitték a kisvasúttal. A másik a Lickópusztai híd, amelyen a Hédervárt Lébénnyel összekötő kisvasút haladt.

Az 1954-es nagy dunai árvíz után a falvak újjáépítéséhez szükséges építési anyagok szállítása túlnyomórészt kisvasúton, a még működő Öttevényt Patkányossal összekötő szakaszon történt. A 60-as évek végén az árufuvarozás átkerült a közutakra, s ez megpecsételte több kisvasút, így a szigetközi sorsát is. 1969. január 1-jén a szigetközi kisvasút több más pályaszakasszal együtt véglegesen megszűnt, a síneket felszedték. Mementóul a hídon kívül a Dunaszegen 2009-ben átadott kisvasúti emlékhely szolgál, ahol egy C50 típusú dízelmozdonyt is kiállítottak.

A Bolgányi híd állapota a vasút 1969-es bezárása után fokozatosan romlott, és a híd újbóli hasznosítására több mint 20 évet kellett várni. 1988 decemberében le kellett zárni a hidat, mivel a tiltás ellenére is közlekedtek ott 10 tonnás járművekkel, és emiatt a pályaszerkezetet életveszélyessé nyilvánították.

„Hosszú kényszerszünet után a tervek szerint május elsején újra megnyílik a Bolgányi híd. (...) ...már csak a védőkorlátot felszerelése és a padozat aszfaltozása van hátra. A felújítás keretében a Mosoni-Duna mindkét oldalán megjavították az odavezető utakat. A tehergépkocsik forgalmát megtiltják.” — írta Virág Imre a Kunszigeti Hírmondó 1990 áprilisi számában. A felújítást egy nagyobb beruházás követte évekkel később, amikor egy sikeres pályázat nyomán aszfaltos út épült a híd és Kunsziget központja között. Az út megépítése segíti „a kerékpáros közlekedés elterjedését, a térségi kerékpárút hálózat bővülését. Egyúttal megszűnik a község „zsákutca” jellege, az átmenő forgalom ugyanakkor növelheti az idegenforgalmunkat és annak hasznát.” — olvasható a falu újságjának 1993 júniusi számában. Az út ünnepélyes átadására 1994 októberében került sor. „A fogadás során D. Szalai József fogatán a vendégek bejárták az út egy részét, megtekintették az iskolások és a szülők részére rendezett közlekedési vetélkedőt. Az út dereka táján marhapörkölttel, sörrel és borral vendégelték meg a résztvevőket, akik jó hangulatban fejezhették be a Kunszigeti Szüreti Napokat” — írta a Kunszigeti Hírmondó 1994. októberi száma. A híd és a dunaszentpáli bekötőút közötti útszakasz rendezésére még három évet várni kellett, 1997-ben kapott aszfaltburkolatot ez a rész.

A híd és a bolgányi út ezt követően egyre jelentősebb forgalmat bonyolított le. Ennek hatására aztán a híd állapota 2012-re annyira leromlott, hogy a felújítása sürgőssé vált. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium azonban úgy döntött, hogy nem költ a hídra, sőt visszaminősítené kerékpáros- és gyalogos híddá. A híd közúti szerepe miatt mindenképp megoldást kellett találni a problémára. Az érintett települések és a helyi ipari üzemek, szolgáltatók mellett kistérségi társulások is segítettek abban, hogy végül 10 millió forintos közadakozásból sikerült felújítani a műtárgyat. Természetesen ehhez az államnak is hozzá kellett járulnia — ha anyagilag nem is, jogilag mindenképp, hiszen a híd tulajdonosa továbbra is a Magyar Államvasutak.

[Forrás: Kunsziget története a Szent Antal-kultusz tükrében, Kunsziget, 2022.]