Kunsziget története

A falu első írásos említése - mai ismereteink szerint - 1443-ban történt, mint a Héderváry család szállásbirtokosainak egyike, több környező település társaságában Sziget néven szerepel a Héderváryak és a Tamásyak között kötött egyezségben.

A mohácsi vész után részekre szakadt országban a falu Szapolyai-párti földesurát, Héderváry Istvánt I. Ferdinánd megfosztja szigetközi birtokaitól, Bakics Pál huszárkapitánynak juttatja a területet. Tőle Héderváry Lőrinc és György szerezte vissza a család ősi birtokát. Lőrinc kastélyt építtetett a faluban, amit az   újra birtokba kerülő Bakicsok leromboltattak. A reformáció idején evangélikus hitre tért át a falu, új földesura, Czobor Imre tására.

A török harcok a falu sorsát is megpecsételték. Győr török kézre kerülésével a lakosság innen is elmenekült. 1602-ben az országos adóösszeírásban kipusztult, lakatlan helységként szerepelt a falu. Földesura gróf Montecuccoli. 1670-es években Széchényi Lőrinc építtette a település első templomát. Az újra benépesülő település népe 1683-ban ismét kénytelen volt menekülni (a Táborhelynek nevezett dűlő is tanúskodik róla), amikor a török Bécs ellen vonult. 1698 után a Viczay-Héderváry család birtokolta a falut, ők telepítették újra katolikus lakossággal. Az 1728-tól vezetett anyakönyv szerint kb. 600 lakója volt ekkor a falunak, az 1784-87-es népszámlálás pedig 98 házban 725 lakost talált. 

1786-ban az addig Öttevény filiájaként szereplő község önálló plébániává alakult. 1844-ben épült fel a ma is látható Szent Lőrinc plébániatemplom

Az 1848-49-es szabadságharc harci eseményei nem érintették a falut, de a besorozás és a forspont természetesen községünket sem kerülte el. A falu a kiegyezés után soha nem látott fejlődésnek indult. 1882-től már önálló település, Kunsziget néven. 1884-ben megalakult az Önkéntes Tűzoltó Egylet, 1889-ben pedig a Hitel- és Fogyasztási Szövetkezet.

Az 1899-es, egész falut elöntő nagy árvíz után került sor a Duna szabályozására. A Mosoni-Dunától a holtágat elválasztó zsilipen 1902-es évszám és a Szivattyúgyár Budapest felirat ma is jól olvasható. Ekkor a faluban 1003 lakos élt. 1909-ben épült fel a község mai iskolája, 1919-ben pedig Hangya Szövetkezet alakult. Közben persze nem kímélte a falu népét az első világháború, 43 hősi halottat sirattak az itthonmaradottak, valamint a templom legnagyobb és legkisebb harangját, amik a rekvirálásnak estek áldozatul.

A 2. világháborúban 32 kunszigeti férfi vesztette életét, valamint a zsidó származású kereskedőcsalád, a Singerék nagy része. Aztán lassan ismét fejlődés kezdődött 1946-ban a "Hangya" átvételével földműves szövetkezet alakult, 1949-ben pedig bevezették községünkbe a villanyt. 1959-ben, a korszellemnek megfelelően létrehozták a termelőszövetkezetet, Zöldmező Tsz néven. A megyében elsők között alakult meg a Kunsziget és Vidéke Takarékszövetkezet. 1961-ben épült fel a ma is funkcionáló tűzoltószertár és klub.

A látványos fejlődés lehetőségét a rendszerváltás hozta meg a falu számára. 1990-ben az Öttevénnyel közös tanács újra önállóvá vált, ahogy az iskola is ismét 8 osztályos, osztott intézményként működik, immáron felújítva és kibővítve. 1993-ban korszerű tornacsarnok épült a községben, 1999-ben a régi épület teljes felújításával és átalakításával modern egészségházat alakítottak ki, amelyben a rendelőkön kívül gyógyszertár is helyet kapott, valamint továbbra is itt működik a posta. A község legifjabb intézménye a fénymásolást, a számítógépes szolgáltatásokat, internet-hozzáférést nyújtó Teleház. 2006-ban felújítottuk a községi könyvtárat, amely így a kor színvonalán nyújtja szolgáltatásait az olvasóknak.

Nem lenne teljes a történeti áttekintés a faluról, ha egy-egy gazdasági és néprajzi jellegzetességet nem emelnénk ki, hiszen ezek teszik a fentiekben adatokkal jellemzett települést egyénivé - egyedivé.

    * A Duna mentén ma is út húzódik végig, utolsó emléke a hajdani hajóvontátoknak. Egykor ugyanis Bácsa mellett a szigetiek kaptak jogot arra, hogy az árral szemben a hajókat vontassák. Ők voltak a burcsellások. S ki ne hallotta volna a helybeliek közül, ma már inkább csak gyerekmondókaként: "Húzd meg, ereszd meg!" Nem nehéz kitalálni, miért olyan ismerős.

    * A Duna nemcsak a hajóvontatóknak nyújtott megélhetést, hanem a szép számú malomtulajdonosnak is. A Duna régen hajómalmokat ringatott, itt őrölték az egész környék gabonáját. A helyi molnárok alapító tagjai voltak a Szigetközi Molnár céhnek. 1869-74-es összeírás szerint 5 malom volt Öttevényszigeten.

    * Állattenyésztés A 2. világháborút megelőző időkig a falu legfőbb jövedelemforrása az állattenyésztés volt. Erre nemcsak az állatok nagy számából következtethetünk, hanem abból is, hogy a kiállításokon szép számmal nyertek díjat a helyi gazdák.

    * A legnagyobb hírnevet a falunak a zöldségtermesztés hozta. A hagyomány szerint Frank József (1742 - 1812) honosította meg a petrezselymet, tőle kaptak kedvet a gazdák a termesztéshez. A kunszigeti zöldség szép, hosszú, ág nélküli gyökérrel rendelkezett, hossza akár a 80 - 100 cm-t is elérte. Keresett áru volt a piacokon Veszprémtől Tatáig, Pesttől Bécsig. A gazdák külterületen termelték, mindenkor ásott, mélyen megmunkált földbe juttatva a magot. A virágkorban pesti nagykereskedők helyi megbízottjai, a cenzárok vásárolták fel a termést. A 30-as években évi 150 vagon szigeti zöldséget exportáltak. Biléta hirdette a termény kunszigeti származását.

Stoller István