Kápolna

Kunsziget szakrális hagyományainak sorából a méltán híres Krisztus-keresés mellett kiemelkedik a község fogadalmi ünnepe, Páduai Szent Antal napja. Ilyenkor a falu népe a templomból indulva körmenettel vonult a Szent Antal kápolnához, ahol ünnepi szentmisén vett részt. E ma is meglévő hagyománynak a XIX. századra visszanyúló gyökerei vannak, de az is lehet, hogy még egy századdal korábbra tehető az eredete, hiszen a XVIII. század volt a fogadalmak kora. Írásos nyoma csak az 1850-es évektől maradt ránk.

A közösségi emlékezet az 1831-es nagy kolerajárványhoz köti a Szent Antal tiszteletet, de ezt a kiugróan magas halálozási számon kívül semmi nem támasztja alá. (A halotti anyakönyv bejegyzése szerint 108-an vesztették életüket 1831-ben; viszonyításul: 1836-ban 851 volt a lakosság száma.) A háziállatok patrónusaként is tisztelt Szent Antalhoz sokkal valószínűbb, hogy dögvész esetén fohászkodtak a hívek, s hálából emeltek kápolnát a tiszteletére.

Szent Antal napján a falubeliek nem dolgoztak, hanem ünnepeltek; általános elvárás volt, hogy aki teheti, vegyen részt az ünnepi misén. Még a más vidékre került családtagok is hazalátogattak ilyenkor. A körmenet a templomból indult, élén egy keresztvivő fiúval, mögötte haladtak a gyerekek, majd a plébános, a kántor és a sekrestyés következett. Utánuk a nagylányok vittek három zászlót, őket a hívek közül előbb a férfiak, végül a nők követték. Az úton a mindenszentek litániáját énekelték. A körmenet a jelenlegi Széchenyi utca sarkához érkezve először egy díszkapun haladt keresztül (kb. az 50-es évekig), amelyet gerendákból, tölgyfaágakból készítettek, s rózsával díszítettek. A kápolna bejáratát is virággal fonták körül erre az alkalomra. A kápolna előtti úton, az árok szélén pedig koldusok térdeltek elébük tett kalappal, alamizsnáért könyörögve. Az állattartó gazdák aprópénzt dobtak nekik. Az ünnepi szentmisére a helyi plébános évről évre vendégszónokot hívott, ahogy az még napjainkban is szokás; valamint az is, hogy a szertartás végén hagyományosan a hívek megcsókolják a Szent Antal-ereklyét.

Napjainkra is megmaradt a Szent Antal-nap szép ünnepe, ha nem is hagyták érintetlenül a társadalomban végbement változások. Az ünnepi körmenet nem június 13-án van, hanem a hozzá legközelebb eső vasárnapon. A megelőző napok esti ájtatossága nem vonz ugyan tömegeket, de így is szép számmal vesznek rajta részt a hívek. A legnagyobb változást az állattartás szerepének átértékelődése jelenti, de ez nem magát az egyházi ünnepet, hanem a hagyomány szellemiségét érinti. Ahogy csökkent a faluban az állattartással foglalkozók száma, úgy vesztették el jelentősségüket a június l3-i állatokkal kapcsolatos tilalmak; a fogadalom súlyát sem érezheti igazán az, aki nem élte át soha, mekkora kárt okozhat egy családnak a marhák elvesztése. Törvényszerű tehát a Szent Antal ünnepéhez való viszonyulás változása. Az idén 100 éves kápolnához június közepén azonban ismét elzarándokolnak a hívek, hogy fohászkodjanak a háziállatok patrónusához, a szegények gyámolítójához, Szent Antalhoz.

(Részletek Szalainé Hécz Tünde Szent Antal ünnepe Kunszigeten című munkájából.)