„Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.”


1845 és 1848 között Európát komoly gazdasági és pénzügyi válság sújtotta. Ehhez adódott Európa nyugati felén a választójog és a munkások kérdése, Európa közepén pedig a nemzeti függetlenedés kérdése. 1848 tavaszán kezdtek felgyorsulni az események. Egymást erősítve robbantak ki a forradalmak Európában.

Magyarországon a polgári alkotmány, a jogkiterjesztés, a feudális rend felszámolása és függetlenség voltak a legfontosabb követelések. A márciusi ifjak rakták le azokat az alapokat, amik alapján ma nemzetről, magyarságról, hazáról és hazaszeretetről beszélhetünk.

1848. március 15-e volt ennek a folyamatnak a fordulópontja. Nem a kezdete, hiszen mindez a reformkorral, Széchenyivel, Kossuthtal, Deákkal, Batthyány-val, Kölcseyvel már az 1820-as években elkezdődött. 172 éve az a bizonyos márciusi szerdai nap hatalmas lépés volt a szabad nemzetté válás folyamatában. Az április törvények elfogadása, az első felelős magyar kormány megalakulása azt jelentette, hogy Petőfiék céljai elérhetők: béke lesz, szabadság és egyetértés.

A kezdeti sikerek után aztán gyorsan kiderült, hogy nem kapjuk meg könnyen a szabadságot. A ’48-as forradalmak közül a magyar hozta a legkomolyabb ellenállást, a szabadságharc 1849 nyaráig tartott. Komoly áldozatokat követelt a forradalom és a szabadságharc. Azonban ezek az áldozatok nem voltak hiábavalók. Ma, 2020-ban is él a magyarság, a nemzet, szabadságban élünk.

2020. március 15-én különleges módon kell emlékeznünk. 1989 óta nem történt ilyen: ezúttal nincs lehetőségünk közösen ünnepelni, hagyományosan összegyűlni a kultúrházban, hogy az óvodások, iskolások és a nyugdíjas klub énekkara segítségével emlékezzünk meg az ünnepről. Az ilyen helyzetben értékelődik csak fel igazán az együttlét, a közösségben megélt ünnep ereje.

Kérem, hogy a rendkívüli körülmények között is hajtsunk fejet együtt az ünnep évfordulóján a magyar szabadság hősei előtt.

Kívánom, hogy a szerdán kihirdetett veszélyhelyzet megszűnése után mindenki veszteségek nélkül, egészségben, és minél nagyobb létszámban vegyen majd részt Kunsziget rendezvényein, ünnepein.

Lendvai Ivánné, polgármester